Leírás és Paraméterek
Ez a könyv a magyar későközépkor egyik legragyogóbb emléke. A díszlapok a székesfehérvári koronázótemplom nagyprépostjának, Kálmáncsehi Domonkosnak messzire vetődött, ma New Yorkban őrzött kódexéből származnak. Ez a pergamenre írt, gazdagon díszített kézirat a főpapot liturgikus és devócionális kötelességei teljesítésében segítette, első felét egy breviárium - papi imakönyv -, második felét pedig egy misekönyv alkotja. A kódex elejére kalendáriumot helyeztek el, amelyben az egyházi év rendje és ünnepei voltak nyomon követhetők. A kis méret, illetőleg e két, eltérő funkciójú mű egy kötetben való elhelyezése azt sugallja, hogy Kálmáncsehi Domonkos elsősorban utazásai során használhatta ezt a kódexet.
A kézirat nagy korszak üzenetét hordozza. Volt egy rendkívüli évtized a 15. század végén Magyarországon, az 1480-as évek, amikor találkozott a múlt és a jövő. Évszázados hatások, generációk törekvései értek be ekkor, s szólaltatták meg teljes hangerővel a magyar reneszánsz nagyszerű nyitányát. Hunyadi Mátyás király (1458-1490) elfoglalja Bécset, elkezdődnek a királyi rezidenciák építkezései, s sor kerül a világhíres királyi könyvtár, a Bibliotheca Corvina létrehozására - hogy csak néhány mozzanatot említsünk. A minta és a követendő példa a korszak vezető kulturális áramlata, az itáliai reneszánsz volt. Építészek, szobrászok, ácsok, könyvfestők, könyvkötők és más mesteremberek, zenészek, csillagászok, jogtudósok, történetírók és más humanisták érkeztek ekkor Magyarországra. Minden, ami ekkor történt vagy ekkor kezdődött - s ez már a jövő - alapvető hatást gyakorolt a magyar művelődés következő évszázadaira.
A budai könyvkészítő műhely nem csupán a királyi könyvtár igényeit szolgálta ki, hanem magas rangú főpapoknak is dolgozott. Kálmáncsehi Domonkos kódexe is a királyi műhelyben készült. Díszítése azért is rendkívül értékes, mert motívumai jelentős részben a királyi könyvtár darabjaiból származnak, amelyek ekkor már itáliai könyvfestők keze munkáját dicsérték. Mégis, ha figyelmesebben szemléljük a díszlapokat, a reneszánsz díszítés mellett szemünkbe ötlenek a közép-európai gótikus könyvfestészet elemei is: helyenként hosszan elnyúló, hegyes levelű, elegáns indák kacskaringóznak, a breviárium iniciáléi pedig egyöntetűen gótikus stílusúak. Az itáliai reneszánsz és a helyi művészeti tradíció természetes összeolvadásának lehetünk tanúi e lapokon.
A kódex nagy szerencsével élte túl a középkori Magyarország pusztulását és az azt követő évszázadokat. 1782-ben a Klagenfurt melletti Viktring ciszterci apátságában tudnak róla, majd a Lichtenstein hercegek könyvtárába, Bécsbe kerül. 1948-ban viszont már New Yorkban tűnik fel, ahol gyűjtők adják-veszik. Végül 1963-ban találja meg jelenlegi otthonát a The Morgan Library & Museum gyűjteményében. A belőle készült facsimile-válogatás azért is jelentős, mert elérhetővé teszi ezt a fontos, ám ez ideig csaknem hozzáférhetetlen kéziratot.
A tulajdonos-főpap saját kezű bejegyzése, amelyben megadja a kódex másoltatásának időpontját és saját éveinek számát, váratlan személyességgel csendül meg számunkra, mai olvasók számára is.
Megjelenés éve: 2021